Ronda lényegében mindent tudott. A függöny mögül észrevétlenül végigpásztázta a nézőteret. Többen a színlapot, az órájukat nézegették; hátul egy kisebb csoport kedélyesen beszélgetett. A puskák más mindenütt készen álltak.
      Amikor ronda kilépett a színpadra, a nézőtér elcsendesedett, rászegeződtek a tekintetek. Érdekes módon az volt az első gondolata, hogy ki fog esni a fogtömése, azután csodálkozott, milyen könnyedén veszi az első akadályokat, mennyire közönyösen lép át a hullákon. Az útvonalra nem is kellett külön figyelnie; szinte kihívóan, gőgösen nézett föl, s elismerő tekintetekkel találkozott, sőt, tapssal és nevetéssel jutalmazták, amikor megbotlott egy fejben és elesett.
      Arra gondolt, nem is akar talán végigmenni, de jobb ötlet híján feltápászkodott. Egy sebesült fogta meg a bokáját. Ronda volt. Ekkor dördültek el az első figyelmeztető lövések. Ronda lépni akart, de hánynia kellett, észrevette, hogy nadrágjára fröccsent a sebesült agyveleje, és tényleg hányt. A nézőtéren néhány ronda jegyzetelt.
      Ezután sokáig semmi sem történt. Ronda képtelen volt visszaemlékezni, merre kell tovább mennie. Ehelyett egy buta dal jutott az eszébe és a kép, ahogy az az ember, aki náluk egyszer megjavította a hűtőt, eszi a konyhában a tésztalevest.
      Lövés dördült, ronda lökést érzett a bal karjában, elindult, tisztában volt vele, merre kell mennie, a friss, meleg vér csöpögni kezdett ujjairól, mosolygott, az utolsó métereket egyre inkább élvezte, a közönség elégedetten hümmögött, többen bólogattak és éljeneztek, amikor lelépett a színpadról. Leült a ronda melletti helyre és megtöltötte a fegyverét.
      A függöny résein át egy szempár pásztázta észrevétlen a nézőteret. Ronda volt.

      Ha egészségesek vagyunk, fölkeressük az antiorvost, rontson valamit az állapotunkon. Hirtelen fellépő egészség vagy nagyszerű közérzet esetén az antiorvos házhoz megy.
      – Antidoktor úr, egészséges vagyok, mint a makk! Az a kellemetlen hasmenés, amit a legutóbb előidézett, már rég elmúlt. Újabban nem érzek szúró fájdalmat lépcsőmászás közben, egyszerűen kapok levegőt, nem kell megállnom, mert tovább bírok menni... Ez elviselhető!
      – Idegeskedjen, kérem, idegeskedjen. Nos, ha kívánja, megsebesíthetem önt egy bárddal, de ez valószínűleg csak egy kisebb sérülés lesz, ami idővel begyógyul; előre semmi biztosat nem mondhatok, mert elég ügyetlen vagyok.
      – Tehát ismét kitűnően érzem majd magam? Ebbe én nem fogok beleőrülni!
      Az antiorvos ekkor sokatmondóan egy borítékot csúsztat az egészséges zsebébe. Látva a pozitív reakciót:
      – Persze, kitalálhatunk mást is. Ez esetben viszont le kell mondania a friss levegőről és a nitrátmentes vízről egyaránt. Tartózkodnia kell a vitaminoktól, és haladék nélkül fel kell hagynia az esti kocogással, valamint...
      – Betegségem érdekében bármit megteszek! Most remekül érzem magam... – heves kacagásban tör ki. Az antiorvos aggasztani próbálja:
      – Nézze, jól tudom, hogy ön most mennyire egészséges. De próbálja meg elveszteni minden reményét. Ha úgy gondolja, soron kívül amputálhatom valamelyik végtagját, akár brutálisan is, esetleg meg is fertőzhetem, de ez persze nem csak rajtam múlik...
      Újabb borítékot nyújt át az egészségesnek. Miután az elfogadta:
      – A bal karja tőből megfelelne?